Közeledik a félévi és bizony ezzel együtt a januári nagy hajrá is, hogy minél jobbak legyenek a jegyek. Azonban ilyenkor a téli szünet után nem könnyű egyből visszarázódni a dolgos hétköznapokba, meg egyébként is elkél néha némi ösztökélés a tanulással kapcsolatban.
Szülőként azonban nincs könnyű helyzetben az ember, amikor motiválni akarja a gyermekét. Egyénenként eltér, hogy kire mi hat ösztönzőleg, ezért akár még az a helyzet is előadódhat, hogy ami a nagyobb gyereknél bevált, az a kisebb esetén kudarcba fullad. Éppen ezért igyekezz olyan módszert választani, ami alkalmazkodik a gyereked habitusához és céljaihoz is. A legfontosabb ezzel kapcsolatban mégis talán az, hogy bárhogyan is próbálod inspirálni a gyermeked, az mindig az ő érdekeit szolgálja.
Miket tarts szem előtt?
Mindenekelőtt fontos tisztázni, hogy valóban szükséges-e a motiváció, vagy csak a saját vágyaidat szeretnéd kivetíteni a gyerekre? Ehhez először is magadba kell nézned és őszintén feltárni, hogy azért vagy elégedetlen a gyereked teljesítményével, mert igenis többre képes vagy azért, mert neked nem felel meg. A kettő nem ugyanaz.
Minden szempontból tudd, hogy hol a határ. A saját vágyaid miatt ne hajtsd túl a gyereket, maradj a realitások talaján. Ha valamihez nincs tehetsége a gyerekednek, ne erőltesd! El kell fogadnod, ha a gyerek nem akar valamit. Hiszen hiába éred el ilyen-olyan ösztönzésekkel, hogy a teljesen humán beállítottságú gyereked eljusson az orvosi egyetemig, nagy valószínűséggel nem lesz belőle sosem orvos. A cél és a motiváció is alkalmazkodjon a gyermekhez és az ő képességeihez.
Készíts motivációs tervet!
Lehet, hogy ez úgy hangzik, mintha háborúra készülnél a gyerekkel, de szerencsére erről szó sincs, és kifejezetten hatékony. Szalámi-technikának is nevezik és a lényege abban áll, hogy a nagy célt szeleteld több kisebb célra. Így nem azonnal a végső cél tornyosul a gyerek fölé, és már az odavezető úton is lesz sikerélménye a részcéloknak köszönhetően.
Érdemes ezt a tervet hetekre lebontva jól nyomon követhető módon felvázolni. Akár le lehet rajzolni, leírhatjátok órarend formájában, vagy kirakhatjátok a falra egy nagy papírlapon. Itt utána fel lehet jegyezni az elért eredményeket és a célig vezető utat is.
Tedd érdekeltté a gyereket!
És most nem a materiális javakra, esetleg a pénzre gondolunk. Ne úgy motiváld a gyereket, hogy egy-egy ötösért fizetsz neki, de lásd tisztán, hogy mi érdekli a gyereket. Mi az, amiért hajlandó tenni vagy nagyobb áldozatot hozni.
Beszélgessetek sokat arról, hogy mi az ő érdeke. A cél elérése már önmagában dicsőség, de ha az odáig vezető úton is sikereket ér el, könnyebb rávenni, hogy végig menjen rajta.
Fokozatosan add át a tanulás felelősségét
Az természetes, hogy egy alsós még igényli azt, hogy leülj vele tanulni. Ilyenkor ügyelj arra, hogy ne az legyen, hogy majd te megcsinálod helyette, mert az kifejezetten demotiváló. Segítsd őt, de ne számonkérő stílusban. A gyerek számára legyen egyértelmű, hogy valódi kíváncsisággal közelítesz felé.
Engedd meg neki, hogy fokozatosan önállósodjon és felelősséget vállaljon, de szükség esetén legyél mellette és biztosítsd arról, hogy számíthat rád. Erre leginkább egy-egy kudarc alkalmával lesz szükség. Tudnia kell, hogy rossz jegy esetén is támogatod őt, és beszéld meg vele, hogy a kudarc természetes velejárója a cél elérésének. Értesd meg vele, hogy a rossz jegy nem jelenti azt, hogy ő buta, azt viszont igen, hogy most nem szánt annyi időt a tanulásra, amennyit kellett volna.
Ünnepeljetek!
Értékeld a részsikereket is, és egy-egy kisebb cél elérésekor emlékezzetek meg erről. Ünnepeljétek meg, ha sikerült egy témakört átnézni vagy, ha sikerült 100 új szót megtanulni. Ilyenkor álljatok meg, és nézzétek meg, hogy honnan hova jutott már a gyerek, mekkora utat járt már be, mi mindent tanult már meg. Ezzel pedig eléred azt, hogy nem a cél, hanem az erőfeszítés lesz a fókuszban, amivel remekül lehet motiválni.
Fontos, hogy elismerd a teljesítményét, és jól dicsérj. Ez azt jelenti, hogy mindig az adott munkát és befektetett energiát értékeld. Ebből következik, hogy akár egy közepes osztályzat is lehet elismerésre méltó, ha láttad, hogy igenis keményen készült és gyakorolt.