Számos alternatív pedagógia létezik, melyek közül az egyik legismertebb és legnépszerűbb a Maria Montessori nevéhez fűződő Montessori-módszer. A rendszer az 1980-as évek óta terjed világszerte és elsődleges célja, hogy a gyermeket önállóságra tanítsa. Montessori pedagógiája nem a tudás megszerzésére fekteti a hangsúlyt, hanem a személyiség fejlődésére és a képességek fejlesztésére. Ennek köszönhetően napjainkban kifejezetten aktuális és hatékonyabbá teszi mind az otthoni, mind az iskolai nevelést.
Ki volt Maria Montessori?
Maria Montessori 1870-ben született Olaszországban, és 1890-től a Római Egyetemen tanult, mint az egyetem első női orvostanhallgatója. 1896-ban diplomázott, majd két év múlva létrehozott egy gyógypedagógiai intézetet, amit 1900-ig vezetett. Ekkor visszament az egyetemre, ahol oktatott és antropológiai kutatásokat végzett.
1907-ben nyitotta meg a Gyermekek Házát (Casa dei Bambini), ahol lehetősége nyílt, hogy a saját módszerét alkalmazza. A kísérleti pszichológiához használt eszközeit vitte be a gyerekeknek, és azt kérte a felügyelőtől, hogy hagyja, hogy a gyerekek egyedül foglalják le magukat, a felügyelő ne adjon utasításokat és ne szóljon bele a választásukba.
Montessori ugyanis a kicsik természetesen reakcióit akarta megfigyelni, és arra volt kíváncsi, hogy melyek azok az eszközök, amelyek lekötik a figyelmüket, és melyek azok, amelyek nem. Ehhez igazodva változtatta a környezetüket, aminek hatására a gyerekek viselkedése megváltozott. Megfigyeléseit felhasználva alakította ki a nevelési módszerét, amely hamar Európa-szerte, de még az USA-ban is népszerűvé vált.
Pedagógiai alapelvei
Montessori legfontosabb alapelve az volt, hogy a gyermeket tisztelni kell, a felnőtt legnagyobb feladata pedig a példamutatás. Úgy vélte, hogy a tanulás egy természetes folyamat, és nem szavakra van szükség hozzá, hanem tapasztalatra. Olyan tapasztalatra, amit a gyermek a környezetéből önállóan szerez meg. Azt gondolta, hogy a gyermeket szabadságra és önállóságra kell nevelni, mert igazán csak az így szerzett tudás rögzül. Hagynunk kell hibázni, és azt is, hogy a hibákat korrigálja, mert így válik egyre biztosabbá magában és a tudásában is.
Ehhez megfelelő környezetet kell biztosítani, ami barátságos és tanulásra ösztönöz, és ahol a gyermek fejlődni tud. A gyerekek fejlettségi szintjét mindig figyelembe kell venni és csak annyi segítséget szabad nyújtani, amennyit ő maga igényel. Nagyon fontos a pozitív megerősítés, és az, hogy azt lássa a gyerek is, hogy megbízunk benne annyira, hogy az adott feladatot egyedül is meg tudja csinálni.
A Montessori-módszer eszközei
Montessori módszeréhez sajátos eszközrendszer társul, melyben a legfontosabb szerepet a környezet tölti be. A környezet, amely kapcsolatban áll az élet minden területével, így elősegíti, hogy a gyermek a saját ütemében, a saját tapasztalataira támaszkodva tudjon tanulni és fejlődni. Mivel a gyerekek a felnőtteket szeretnék utánozni, eszközeiket is úgy kell megalkotni, hogy azokkal a mindennapi élet gyakorlatait gyakorolhassák.
A Montessori pedagógia eszközei ezért színesek és szépek, ugyanakkor célszerűek. Az egyszerűtől a komplexebb felé haladva egy-egy részképességet fejlesztenek: mindennapi élet gyakorlatai, kézügyesség fejlesztő játékok; érzékelés, az érzékszervek fejlesztése; olvasás és írás előkészítése; természeti nevelés és matematikai fejlődés megalapozása. Az eszközök célja ugyanaz, mint a módszeré is: önállóságra neveljenek, képességeket és kreativitást fejlesszenek, sikerélményt nyújtsanak, és így növeljék a gyermek önbizalmát.