Mit és mennyit sportoljon egy iskolás?

Sok szülőben felmerül a kérdés, hogy sportoljon-e az iskoláskorú gyereke, és ha igen, vajon mit? A válasz egyértelműen az, hogy sportoljon! Az nem kell, hogy a jövő olimpiai bajnoka nevelődjön, de a mozgás elengedhetetlen egy ilyen korú gyermek esetében.

 

 

 

Miért kell a sport?

 

A mozgásszegény életmód sajnos egyre fiatalabb korban, - már gyermekként - eléri az embereket. Sok iskolás inkább otthon ül a számítógép, a táblagép, vagy a tévé előtt és semmi kedve kimozdulni mozogni. Pedig a sport létszükséglet egy 8-10 éves gyerek életében, hiszen az egészséges testi-lelki fejlődéséhez kell.

A rendszeres sport fejleszti a vázizomzatot, az állóképességet, erősíti az immunrendszert és szerepe van a csontok végső kialakításában is. Emellett serkenti az anyagcserét és a vérkeringést is, aminek köszönhetően javul az agy oxigén ellátása is, ez pedig érezteti jótékony hatását a tanulásban is. Másrészt az iskola egy egészen másfajta leterhelést jelent a gyerekek számára. Ezért annak ellenére, hogy ott is elfáradnak, az nem olyan fáradtságot jelent, mint a mozgás. Egy ennyi idős gyereknek még nagy a mozgásigénye, ezért igenis szüksége van az edzésre, hogy a felesleges energiáit felhasználja.

A fizikai hatás mellett pedig nagyon jelentős a testmozgás lelki eredménye is. Egyrészt a sport kiváló eszköze a feszültség levezetésének. Napközben a tanulás alatt egy sor olyan frusztráló dolog történhet egy gyerekkel, ami stresszt okoz. Sok gyereknek pedig a sport a legmegfelelőbb módja annak, hogy ettől az ingerültségtől megszabaduljon. Másrészt a sport hozzájárul egy sor olyan készség kialakulásához és fejlesztéséhez, amelyek a későbbiekben is szükségesek lesznek a felnőtt társadalomban. Ilyen például az önfegyelem, a csapatszellem, az alkalmazkodó készség és a szabálykövetés is. A fentieken túl az sem elhanyagolható, hogy a sportban sikerélménye lesz a gyermeknek, emiatt természetesen örömforrás is.

 

Mennyi sport fér bele a suli mellett?

 

A nemzetközi ajánlások szerint egy általános iskolásnak legalább napi 60 perc mozgásra van szüksége ahhoz, hogy a sport éreztetni tudja jótékony hatásait. Ez azt jelenti, hogy heti hét alkalommal kellene minimum egy órán keresztül valamilyen mozgást végezni. Ettől sajnos az iskolások többsége nagyon messze van, és ezen nem javít érdemben a mindennapos testnevelés sem.

Éppen ezért a szülők többsége igyekszik beiktatni a sportot valamilyen formában a gyermeke életébe. Arra azonban figyeljünk, hogy ne essünk túlzásba, mindig tartsuk szem előtt a gyerek igényeit és azt is, hogy egyéb kötelezettségei is vannak. A legszerencsésebb az a helyzet, ha iskolai keretek között van lehetőség valamilyen plusz mozgásra (pl.: foci, kosárlabda, vagy atlétika), hogy ne kelljen még suli után tornazsákot, vagy sporttáskát cipelve edzésre rohanni. Fontos, hogy a sport megmaradjon pozitív töltetű dolognak, ami élményt nyújt a gyermek számára.

 

Ki válasszon és mit?

 

Az elsődleges szempont, amikor sportot választunk, hogy az olyan tevékenység legyen, amit a gyerekünk szívesen végez. Ezért semmiképp se egyedül döntsük el, hogy ő mit sportoljon és ne legyen szülői nyomás sem. Legyen ez egy közös döntés eredménye, és az sem baj, ha több különböző sportot kipróbálva jut el ahhoz, amit végül a leginkább kedvel.

Azon túl, hogy szem előtt kell tartani a gyermek korát és testalkatát is, igyekezzünk a habitusának megfelelő mozgásformát megtalálni. Ha a gyerekünk szeret táncolni, érdemes a látványos és ritmikus sportok irányába terelni. Ilyen például természetesen a társas tánc és a balett, de a ritmikus sportgimnasztika, vagy esetleg a szinkronúszás és a műkorcsolya is.

Egy örökmozgó gyereknek azonban az előbbiek nem feltétlenül lennének alkalmasak, neki sokkal megfelelőbbek azok a sportágak, amik az állóképességre építenek. Egy ilyen gyereknek jó lehet a kajak, vagy a kenu, a futás, de a kerékpározás és a gyorskorcsolyázás is.

Egy olyan gyerek esetében, aki nehezen tud koncentrálni és izgága, kiváló megoldás lehet bármelyik küzdősport. Ezek ugyanis az állóképesség fejlesztése mellett komoly önfegyelemre tanítják a lurkót, valamint a figyelem fókuszálására és összpontosításra is.

Abban az esetben, ha a gyermekünk zárkózott, megfelelő lehet neki a lovaglás és a tájfutás is. Félős gyereknek pedig nagyszerű lehetőséget nyújtanak a páros és csapatsportok is, ahol a társak mindig biztonságot tudnak nyújtani. A sportnak és az abban elért közös sikereknek köszönhetően pedig fejlődik az önbizalma is.