Az iskolakezdés akkor is izgalommal és némi szorongással tölti el a szülőket, ha a gyermeküknek nincs semmilyen krónikus betegsége, hiszen egy teljesen új helyzetet teremt. Ez viszont fokozottan igaz abban az esetben, ha egy diabéteszes gyerek kerül új közösségbe. A cukorbetegség komoly odafigyelést igényel mindenkitől, a diáktól, a szülőtől és a pedagógustól is, azonban szerencsére együttműködve jól kezelhető ez az állapot.
Órarend, inzulin, étkezés
Tény, hogy nem könnyű, ha egy cukorbeteg gyermek iskolába kerül. A szülőnek el kell fogadnia azt a tényt, hogy napközben már nem ő felel a gyerekéért és ez aggodalommal töltheti el. Ez természetes, ennek ellenére nagyon fontos, hogy a cukorbeteg gyerekek szülei az iskolát ne valami rosszként fogják fel és ne azt kommunikálják a gyerek felé sem.
Érdemes onnan megközelíteni, hogy az iskola mindenképp egyfajta rendszerességet visz a gyerek életébe, ami ennek köszönhetően tervezhetőbbé válik, ez pedig pozitív. Ami elsősorban az iskolában nehézséget okozhat majd az az vércukorszint mérése, az inzulin beadása és az étkezés. Egy diabéteszes életében ezek komoly szabályok szerint zajlanak, amikre muszáj odafigyelni és amiket muszáj betartani.
Egy iskoláskorú cukorbeteg gyerek már tökéletesen tisztában van a betegségével, annak tüneteivel, valamint azzal is, hogy mit ehet és mit nem. Az inzulin beadását és az étkezéseket az órarendhez kell igazítani, és minden esetben egyeztetni kell a kezelőorvossal. A másik, ami felmerül ilyenkor az az, hogy a gyermek hol ebédeljen. Ez minden esetben a helyi körülményektől függ, de ha a gyerek úgy viszi az ételt az iskolába, érdemes beszerezni jól zárható uzsonnás dobozokat.
Milyen információkkal kell ellátnia a szülőnek a tanárt?
Amikor egy cukorbeteg gyerek közösségbe kerül, a legfontosabb a kommunikáció. A szülőnek tájékoztatnia kell az igazgatót és a pedagógust is a gyermek betegségéről. Ez elemi érdeke mindenkinek, hiszen a tanár csak úgy tud minden segítséget megadni, ha fel tud készülni arra a helyzetre, amit egy diabéteszes diák érkezése jelent.
El kell mondani, hogy melyek a hipoglikémia (túl alacsony vércukorszint) és a hiperglikémia (túl magas vércukorszint) tünetei és hogyan kezelhető. Mondjuk el, hogy a táska melyik zsebében van a szőlőcukor, hogy szükség esetén azonnal tudjon cselekedni. Jó, ha meg tudjuk kérni a tanárt, hogy időközönként kérdezzen rá a gyermeknél, hogy evett-e, mért-e vércukrot és beadta-e magának az inzulint. Fontos, hogy legyen egy hely, ahol a gyerek meg tudja mérni a vércukorszintjét és be tudja adni magának az inzulint. Ennek megteremtésében is a pedagógus tud leginkább segíteni és támogatást nyújtani.
Hogyan viszonyulnak a diáktársak?
A tapasztalat azt mutatja, hogy a gyerekek megértik és jól kezelik, ha az osztálytársuk cukorbeteg. Nem csúfolódnak, elfogadják a helyzetet, nem zavarja őket, ha például a diabéteszes társuknak ennie kell órán. Sőt, gyakran ők maguk figyelmeztetik.
Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy tudjanak a diákok arról, hogy mi ez a betegség és mivel jár. Éppen ezért nagyon fontos velük szemben is a nyílt és egyenes kommunikáció, hiszen, ha megfelelő tájékoztatást kapnak, a gyerekek elfogadók és megértők tudnak lenni. Ebben nagy felelőssége van a pedagógusnak, hiszen a mindennapokban ő tud a gyerekeknek beszélni a betegségről és arról is, hogy hogyan kezeljék a kialakult helyzetet.