Az iskolai agresszió mindig is jelen volt az intézményekben, ettől függetlenül nem legyinthetünk, és nem intézhetjük el annyival a problémát, ha találkozunk vele, hogy ez mindig is így volt. Mindig is voltak, akiket bántottak, mindig is voltak, akik bántanak, és mindig is voltak, akik ezt „csak” szemlélik. Annál is inkább fel kell kellene lépni az agresszió ellen, mert egyre súlyosabb eseteket tapasztalhatunk a hazai iskolákban is.
Az iskolai agresszió formái
Az iskolai bántalmazás nem csak verés formájában jelenhet meg. Sajnos számtalan egyéb módja van annak, hogy kegyetlenkedjenek egymással a gyerekek. Az agresszió megvalósulhat szóban (pl.: csúfolódás, pletyka), érzelmileg (pl.: kiközösítés, megalázás, megszégyenítés), fizikailag (pl.: ütés, verés, rugdosás), internetes felületen (pl.: zaklatás vagy lejáratás a közösségi oldalakon), illetve szélsőséges esetben akár szexuálisan is (pl.: molesztálás). A lányok általában a pszichés, míg a fiúk inkább a fizikai bántalmazás eszközeivel élnek.
Az iskolai bántalmazás mechanizmusa azonban a módszertől függetlenül nagyjából minden esetben azonos: a bántalmazó vagy bántalmazók csoportja kiszemel egy vagy két áldozatot, és folyamatosan bántalmazza. Nagyon fontos, hogy egyszerre egy, legfeljebb kettő bántalmazott van. Ennek az az oka egyrészt, hogy így a bántalmazott biztosan tudja, hogy a viselkedés neki szól, másrészt több áldozat esetén már fennáll annak az esélye, hogy összefognak. Így azonban lassan, de biztosan elhitetik az áldozattal, hogy nem kaphat segítséget és nem tud kitörni a szerepből.
A szereplők
Az iskolai agresszió szereplői: az áldozat, az elkövető és a nézők. Természetesen nincs „recept” arra, hogy kiből lesz bántalmazott és kiből bántalmazó, de azért vannak jellemző tulajdonságok mindkét oldalon.
Az áldozatok általában szorongásos, félénk, csendes, visszahúzódó gyerekek, akiknek alacsony az önértékelésük. Ezzel szemben az agresszorok elfogadóak az agresszív viselkedéssel szemben, maguk is erőszakosak. Az önértékelésük magas, azonban az empátiájuk átlag alatti.
Nem feledkezhetünk meg a harmadik szereplőről sem, az osztályról, akik végignézik társuk szenvedését. Az osztály többféleképp reagálhat: kinevetheti az áldozatot, viselkedhet maga is megfélemlítetten vagy egyszerűen csak úgy, hogy elfordítja a fejét és úgy tesz, mintha semmi sem történne. Be kell látni, hogy bárhogyan is tesz, ha nem szól az áldozat érdekében, a bántalmazót támogatja.
Hogyan ismerheted fel, ha bántják a gyereked?
Nincs könnyű helyzetben az a szülő, akinek bántalmazás áldozata lesz a gyermeke, mert a bántalmazottak általában nem beszélnek a problémáról. Félnek, szégyellik és sok esetben hibáztatják is magukat.
Gyanús, árulkodó jelek azonban vannak. Ilyen lehet, ha ismeretlen eredetű foltok és sebek jelennek meg a testén vagy, ha megváltozik a viselkedése. Zárkózott, hallgatag, stresszes, esetleg ő maga is türelmetlen és agresszív lesz. Ugyancsak árulkodó az is, ha nem beszél az osztályáról és az iskolai életről, ha egyre kevesebb barátja lesz és ha már nem akar iskolába menni.
Mit tegyen a szülő?
Ha a fentieket tapasztalja egy szülő, mindenképp lépnie kell. Akkor is, ha a gyermeke a bántalmazott és akkor is, ha ő a bántalmazó.
Annak ellenére, hogy sok esetben a szülő első gondolata az, hogy bosszút áll a gyermeke bántalmazóin, ez nem jó ötlet, ugyanis az agresszió csak agressziót szül. Pont emiatt, ha kiderült a baj, komolyan kell venni és nem lehet annyival elintézni, hogy üssön vissza a gyerek.
Ha a gyermek végre elkezd beszélni a problémájáról, minden alkalommal meg kell őt hallgatni. Soha nem szabad őt hibáztatni a történtek miatt, és biztosítani kell arról, hogy a szülő is tisztában van azzal, hogy nem az ő hibája az, hogy bántják. Beszélni kell a gyerek tanárával is és együtt kell megoldást találni a problémára.
Mit tehet a pedagógus?
A tanár nem nézhet félre, ha a bántalmazás bármelyik formája megjelenik az osztályban. A pedagógusnak észre kell vennie, ha valakit bántanak, és közbe kell avatkoznia. Ehhez persze az kell, hogy a tanár jól ismerje a diákjait, mert csak így tűnhet fel neki, ha esetleg megváltozik valamelyik gyerek.
Ha ilyen konfliktus van az osztályban, akkor kvázi mediátorként kell fellépnie, és az érintetteket leültetve, meg kell beszélni velük, hogy mi a probléma forrása és azt miként lehetne megoldani.