Szülőként nagyon nehéz megélni, ha bármilyen fájdalom éri a gyerekünket vagy, ha bántják. Ilyenkor azonnal anyatigris módjára szeretnénk védelmezni őt, pedig meg kell őrizni a hidegvérünk, ami nem mindig könnyű. Különösen kényes a helyzet akkor, ha a gyermek arról számol be, hogy kiközösítik, hiszen ez egy többszereplős történet. Mit tehet ilyenkor a kiközösített, az osztályfőnök, az osztálytársak és a szülő?
Mik lehetnek a kiközösítés jelei?
Szinte nincs olyan osztály –, de akár már óvodások körében sem ritka –, ahol ne fordulna elő a kiközösítés. A kiközösített gyereket piszkálják, gúnyolják, és nem tud senkihez sem fordulni az osztályon belül, mert nincs egy olyan társa sem, aki felvállalná a vele való kapcsolatot, kitéve önmagát is a kiközösítésnek. Ha valakit kiválasztott erre a szerepre az osztály, az nagyon nehéz helyzetben van, hiszen nagyon nehéz kitörni belőle. Milyen jelek utalhatnak arra, hogy a gyerekünk tölti be ezt a szerepet az osztályközösségben?
Mindenképp árulkodó, ha megváltozik a gyermek viselkedése, visszahúzódóbbá válik vagy épp ellenkezőleg, agresszívabbá. Ha nem akar óvodába, iskolába menni, állandóan kifogásokat keres és rosszul érzi magát, az szintén jelentheti azt, hogy kiközösítetté vált a gyerekünk. Szülőként az iskolai viselkedést ugyan nem látjuk, viszont a gyermek tanárát kérdezzük meg. Ha arról számol be, hogy a gyerekünk egyedül tölti a szüneteket, külön eszik és nem igazán barátkozik a társaival, gyanakodhatunk arra, hogy kiközösítés áldozata lett.
Mi az oka?
Sajnos ahhoz, hogy valakit kizárjon egy közösség, nem kell túl sok indok. Elég, ha van egy hangadó, aki bármilyen apróság miatt nem szimpatizál az illetővel, aki így máris kiközösített lesz. Ehhez nem feltétlenül kellenek szembeötlő, nyilvánvaló tulajdonságok. Egyáltalán nem egyértelmű, hogy az válik kirekesztetté, aki nagyon jól vagy nagyon rosszul tanul, aki kövér vagy sovány, akinek vörös a haja vagy más színű a bőre. Ezek sajnos persze hajlamosító tényezők, de alapjában nem ezek okolhatók.
A kiközösítés táptalaja ugyanis a bizonytalanság, az önbizalom és az önbecsülés hiánya, valamit az agresszió. Ez ugyanúgy jellemző a kiközösítettre, ahogyan a kiközösítőkre is. A kiközösítőket az kovácsolja össze, hogy találnak egy valakit, akit közösen utálhatnak, ezáltal ő lesz a közös ellenség. A kiközösített pedig általában nem mer és nem is tud ez ellen tenni pont azért, mert ő maga is bizonytalan.
Hogyan lehet megoldani a problémát?
Az, aki kirekesztett és emiatt a peremen van, láthatatlanná válik egy idő után. Nagyon könnyen ignorálják őt a többiek, ezért kell mindenképp valamilyen megoldást találni, hiszen ellenkező esetben az iskola végéig beleragad ebbe a szerepbe. Éppen ezért, ha a gyermeked arról számol be, hogy kiközösítik, mindig vedd komolyan és ne bagatellizáld el a helyzetet.
A legfontosabb talán az, hogy otthon, a családban biztonságban érezze magát. Igyekezz olyan szeretetteljes légkört teremteni, amiben jól érzi magát. Ne korlátozd mindenben, érezze, hogy megbízol benne, mert akkor fog ő is bízni benned. Csak így érhető el, hogy megnyíljon és elmondja, hogy mi bántja.
Minden bizonnyal a kialakult helyzet stresszt is előidéz, ezért találjatok közösen olyan módszereket, amelyek segítségével oldani tudjátok a benne felgyülemlett feszültséget. Próbáljatok minél több időd együtt tölteni, beszélgessetek sokat és éreztesd vele mindig, hogy te elfogadod és olyannak szereted őt, amilyen.
Végül pedig nem mehetünk el amellett a tény mellett, hogy egy iskolai problémáról van szó, ezért a probléma megoldásába vonjátok be az osztályfőnököt vagy egy olyan tanárt, akiben megbízik a gyereked. Az iskolának fel kell lépnie a kiközösítés ellen, de az csak úgy lehet hatékony, ha abban minden érintett – kiközösített, a kiközösítő véleményvezér és a közösség – részt vesz.