Nincs az a szülő, aki ne találkozna azzal a jelenséggel, hogy a gyermeke csak fekszik, esetleg nyomkodja a telefonját vagy a számítógépes játékát, vagy jobb esetben leül tanulni, de másfél órát tölt el ugyanazon tankönyvi oldal fölött álmodozással. Természetes, hogy ilyenkor a szülőt a frász kerülgeti, mert egyből azt látja maga előtt, hogy hogyan szúrja el a jövőjét, ezzel együtt az egész életét drága csemetéje. Szülőként mi már tudjuk, hogy a halogatás miatt az ember bizony lemarad olyan dolgokról, amiket később már nem tud pótolni.
De mielőtt teljesen kétségbe esnél, nyugodj meg egy kicsit és gondold végig, hogy mit is látsz. A legtöbbször akkor szembesülünk mi szülők ezzel a lustasággal, amikor a gyerekünk a kamaszkorba lép. Megszoktuk, hogy alsósként jól tanult, szívesen segített otthon is, erre most mintha elvágták volna ezt: nem tanul, nem segít. Azonban ez egy teljesen természetes folyamat és amikor látszólag nem csinál semmit a gyerek, csak heverészik, hidd el, nem azért teszi, hogy téged bosszantson. Teljesen normális tiniként viselkedik, a világ nagy dolgain elmélkedik és közben épp a pszichológiai érés korántsem egyszerű és igen fárasztó feladatát teljesíti be, hogy egészséges felnőtté váljon.
Lusta vagy fáradt?
Éppen ezért fontos először azt tisztázni, hogy a gyermek valóban lusta, vagy csak fáradt. A testi, lelki érés nagyon fárasztó. Gondolj bele, sokszor pár hónap alatt nőnek 15-20 centimétert, tombolnak a hormonjaik, megváltozik a bioritmusuk és gyakoriak a hangulatingadozások is. Emiatt van, hogy éjfélkor még nem tudnak aludni, reggel pedig alig lehet kikönyörögni őket az ágyból, majd a kialvatlanság miatt egész nap fáradtak lesznek.
Másrészt pedig ebben a korban definiálják önmagukat, keresik a helyüket a világban, próbálnak leválni a szülőkről, és igyekeznek megtalálni a hangot az ellenkező nemmel is. Ez mind nagyon sok energiát emészt fel, ami miatt a kamasz állandóan fáradt.
Mi a lustaság oka?
Ha ezek után is még úgy gondoljuk, hogy a gyerekünk bizony lusta, akkor a lustaság felszámolásához vezető út első lépése az, hogy találjuk meg a lustaság okát. A lustaság elsődleges oka általában a motiváció hiánya. Ha nincs olyan dolog, ami ösztönözné a gyereket, nem is fog tenni érte.
Gyakran ez vezet ahhoz is, hogy tanulni sem akar. Egyszerűen nem érdekli az, ami az iskolában elhangzik, sokszor nem is tudja, hogy miért kellene neki az adott anyagot megtanulnia. Nem érzi magát motiválva és éppen ezért nem is akar foglalkozni a tankönyvekkel.
A harmadik leggyakoribb ok pedig az ellenállás. Ha azt érzi, hogy szülőként rá akarjuk erőltetni az akaratunkat, meg akarjuk neki mondani, hogy mikor mit tegyen, akkor a gyerekünk sokszor a passzív ellenállást választja. Ez azt jelenti, hogy inkább nem csinál semmit, nem tanul, nem segít. Ha nem is tudatosan, de így akarja elérni azt, hogy nagyobb szabadságot kapjon.
Hogyan lehet legyőzni a lustaságot?
Ha megtaláltuk az okot, már könnyebb a gyógymódot is fellelni, ami semmiképp ne abban merüljön ki, hogy elkezdünk a gyereknek prédikálni arról, hogy miért is kellene összeszednie magát és jobban tanulni vagy többet segíteni. Ez csak még nagyobb ellenállást vált ki, általában hatalmas öngólt eredményez.
A lustaságot úgy tudjuk a leghatékonyabban legyőzni, ha megértjük a gyerekünk világát. Beszélgessünk vele sokat és próbáljuk meg kideríteni, hogy mi az, ami érdekli. Abból induljunk ki, ami valóban érdekli őt, mert így megtalálhatjuk – akár közösen vele – azt, ami motiválja őt és cselekvésre ösztönzi.
Ha pedig a tanulásról van szó, lépésenként próbáljuk meg felszámolni a lustaságot. Először csak írja meg a leckéjét. Ha ez már rendszeresen megvan, akkor olvassa át az anyagot, majd tanulja meg. Apró lépésekkel érjük el, hogy a tanulás újból rutinná váljon. Ha pedig látjuk a változást, dicsérjük és ösztönözzük.